Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. december 1.
XV. évfolyam 12. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Bányai Tamás: Csikánó
Bittner János: Rohanj!
Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Kaskötő István: Számadás
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett
Bányai Tamás
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Lászlóffy Csaba
Lehoczki Károly
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika
T.Agoston László
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Rezenciók
Fetykó Judit: Szabad áramlások
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
KamarásKlára: Álmok asszonya
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára: Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kamarás Klára: Pepita füzetek
Kaskötő István:
A Petrullo házaspár
különös esete
Kaskötő István: Az öreg Joe
Kaskötő István: Életrajz
Lehoczki Károly: Az ismeretlen kert
Az ismeretlen kert, hangos változat.
Lehoczki Károly: Elgurult gyöngyök
Lehoczki Károly:
Hipermarket. (hangoskönyv)
Lehoczki Károly: Tensz
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Ódor György: Magaddal szemben
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
gondolatok
platón és arisztotelész
sorakozó

osonj be a sorba te is szent tamás
ne várj rá mert nálad nem lesz soha nász
kettévált benned a tudás meg a hit is
tudom érthetetlen számodra a biznisz
de századunk második évtizedében
az öt út mellé sorold be szépen
a célra irányultság után az üzletet
hogy elégedett légyen véled istened
és törekedj kitartón a boldogságra
ne zavarjon ha annak mások nyomora az ára
lám platón és arisztotelész is jelent érteni törekednek
igaz az könnyebb mindkét mesterednek
a hazudozás nem ígért üdvöt nékik
ők még nem jutottak el a kereszténységig
ám megélték a demokrácia minden nyomorát
és onnan indulva jutottak tovább
hogy a harc-e az ősállapot vagy a zoón politikon
a két szorgos görög még ma is filosz-ikon

platón arisztotelész és szent tamás
sorakozó
szólítva lesz még sok ész-bokszoló

jöhet descartes és utána kant meg hegel
gondolkodásuk minden erejével
bár descartes a cogito ergo sum tévedését látva
keresi a választ az anyagi és szellemi világra
kételkedik hogy az igaz burzsuj-ráció
korunk üdve lenne a globalizáció
a gonosz esélye ez megcsalni istent
mindent átformáz amiben csak hittem
nyomort csihol és gyűlöletet
a profit oltárán áldozva fel az embereket

kant is felszólíttatott sorakozóra
pontosan jön immár kalinyingrádból azt jelzi az óra
nála a tiszta ész kritikáját javítani kell némileg
és számba venni hogy az idők szavát ki érti meg
hiszen minden kor a kritika kora
szóharcok és élesített fegyverek otthona
de transzcendentális-e minden megismerés
hiteles választ adni rá nagyon nehéz
megismerő képességünk meghatározza-e a tárgyakat
vagy már tudni tenni és remélni sem szabad
olyan szennyes időket élünk
hiszen már a reményt is felzabálja a létünk

adj választ gondjainkra georg wilhelm friedrich hegel
sorakozz te is mert tanításod métely
nem tudni a világszellem most mily testet ölt magára
és a dialektikádnak manapság hány emberélet az ára
bár zárt egésznek mondott a rendszered
ki tányérnyi levesért áll sorba hihet-e neked
tényleg a világ törvényszerűsége a dialektikád
vagy csak közhelyeket aggat rád a megroppant világ
mert restell gondolkodni helyzetéről az ember
bámulja napjait szüntelen rettenettel
valóban csak szürkületkor kezd repülni minerva baglya
és az ember csak tépelődik sokmilliárdnyin is magára hagyva
a törvény meg nem attól lesz más ha növekszik az állam
hanem ha a hatalom gúzsba köti valómat és az árnyam

karl marx ne mélázz téged is hív a sorakozó
nagyot hibáztál mert általad testet öltött a szó
magyar honban kitaszított lettél mert nevedtől is fél a tőke
elűzne és elhallgattatna ha tehetné mindörökre
tudd meg így karácsony táján ha nálunk szülné jézusát mária
nem jászolnál várná a három királyt mert sorba kéne állnia
csajkányi meleg levesért és ünnep lévén tán narancs is jut neki
de mire a rókustól a blaháig ér az éhezők sok száza jussát elveszi

így állunk kettőezertizenhatban karácsony táján
urunk irgalmazz kérünk jézus születését várván

(Dunakeszi, 2016. november 11.)



Rózsa András
karácsony előtt

ipsa historia repetit

A történelem, mint mindannyiszor, igazságtalan és vak:
míg a felső ágon az új Szabadság-madara fészket rak,
kegyencei fészkéből kilógó hátsó felét újfent föléd rendeli,
föléd (ki számára hasztalan), s az alsó ágon gubbasztó milliónyi
magasról leszart szürke veréb közt hagy ismét: öklendeni.

Ott, ahonnan lejjebb nincs már zöld ág, csak a semmi,
ahol már jobb lenne sokuknak élőként is meghalva lenni,
hol körbevesz a történelem mocskából ülepedett zagy,
s egy ismerős hang bolyong fejedben, még hatvan év után is:
"Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!"

Budatétény 2016. november 5.
M. Laurens
MÉG HATVAN ÉV UTÁN IS

*
*
* A történelem ismétli önmagát.
** Marosán György 1956.
Már nem vetem meg. Már csak szánom őket.
A megvásárolt együttműködőket,
a megfélemlített hunyászkodókat,
a lankadatlan buzgalmú nyalókat.

Szánom őket, mivel infláció van:
harminc ezüst nem összeg euróban,
a megfélemlítők is berezelnek
s szaros hátsón kisiklanak a nyelvek.

A megvetés nem mindig megalázás,
dacot szülhet, a rosszért hős kiállást,
de megbélyegzett lesz a szánalomtól,
ki hitványságát mentegetve hódol.

Elkeserít az elprédált jövendő,
túl sok a szánandó, a megvetendő,
én már az Úristent csak arra kérem:
ne hagyja, hogy megutáljam a népem.

Baranyi Ferenc
Ne hagyja az Isten

Levélnyélen két sorban levelecskék
újabb sorai, - kis levélfaluk:
közösség, s béke jelképe lehetne, -
az akác mögött ott egy távoli út.

Ma már benne utak találkozása,
és kezet fog Közel és Messzeség.
Amit elért szívós, edzett gyökérrel,
kitartással, - bárcsak megértenéd!

A Balkán felől jött, akár a gerle,
melynek nyakán egyszerű dísz a csík.
Futóhomokot megkötni segített,
és táncba vitte virágálmait,

fehér fürtjeit, kékre kacagókat.
Árnyakon át fénybe ugró időt
hozott a szívnek, s lengő virágillat
átölelt sok kis szárnyas érkezőt.

Egy volt tavasznak kaput nyit a kaptár.
Gyermekkorból arany méz elfogyott,
de tűnt színére akácligetekben
emlékeztetnek esti csillagok,

s hajnalban halvány kéz köszönti a lombok
között lassan átszűrődő pirost,
s ha elfordítod is fejed, szívedben
a szabadság szépségét áhítod.

Áhítom én is. Ahol nincs szabadság,
ott szépség sincs, csak vesztes önmagad,
s a nép magát a földig megalázza,
s elad rabnak jövőt, holnapokat.

Hóláng, ha gyúl, tavasz-akácligetben:
villan, fehéren, virág-végtelen.
Akác, tövises utak Ég-királya,
nézd a jelet múlton, életemen!

Legalább Te figyelj versre, tavaszra!
Felhőtükrön gerlehang felragyog, -
de körülöttünk lehangoló ország:
élőt csak játszó, beképzelt halott.


Lelkes Miklós
Akác

ballagtam az Andrássy úton,
már hideg, nehéz volt az éj,
fölöttem vézna kőrishúrokon,
sárguló bluest borzolt a szél.

a kirakatokban pucér
próbababák tivornyáztak,
s berregett pár őszlevél,
melyeket rozsdaszín' ködök rágtak.

lámpafény csörömpölt a járdán,
betörve néhány pinceablakot,
lenn, szuszogó jancsikályhán
pirult kenyeret, teát kapott.

itt volt a tél egy röpke percre,
meg-megrázta hófehér haját,
és öreg felhőket terelve,
befedte az Ősz nyirkos homlokát.

Fövényi Sándor
Andrássy út
Vajon a karácsonyi kirakatban üldögélő
bánatos macikáknak mosolyra áll
majd attól a szája
ha megtudják
hogy a szeretet jegyében
hamarabb melegségre találnak
egy gyerekszobában
mint a hajléktalanok a világon bárhol

Vajon visszaváltoznak alvós babákká
a cicijüket előre meresztő barbik
ha rájönnek
hogy egy aberrált elme
tette világhírűvé őket

És ha az állatvédők
tiltakozásuk jeleként lefújhatják
autófényező sprével a bundákat
akkor kihez szólaljanak fel
a lemészárolt deportáltak
hogy a tőlük elrabolt
beolvasztott arany még ma is
a világ ékszerforgalmában kering

Pethes Mária
Ajándékok
Örökké ugyanúgy,
tízpercenként körbe,
– műanyagpatáink
nem érnek betont –
szédülni kívánók
kígyólánca görbe
s a pénztárnál senki
   nem
    szerez
       zsetont..

Kik rajtunk lovagoltak,
örökre elhagytak,
idegenek jönnek
­– lépésük itt kong –
aranyozott tükrök
hullámvasutaznak,
s mi addig keringünk
míg felharsan a gong.

Hiába ügettünk,
köröztünk a hintán,
egymás között semmit
nem csökkent a táv,
visszaszöktünk újra
a döcögős földre
s most
kordon mögül nézzük,
hogy forog a világ!

Péter Erika
Elszöknek a hintalovak 
Megérkezett,
serceg az úttest.

Mintha fémpénz hullana,
pedig csak az eső kolompol,
autók,
buszok nyoma.

Az elmúlás frontja ez,
ahogy nyugodni térnek a puszták,
füvek,
a csorda;

a nyár lámpáját
a szeptember leoltja,
s valami mázsás csendet locsol.

Különöset.
Ez az év pikantériája,
mikor az öröm búcsúpartit rendez,
de saját maga jön utána.

Mert hiába.
Kint bár havas hálóingben
alszanak majd a téli puszták,
ő a hátsó ajtón belibben,
őszre-télre fényt szegez
s felkiált:

emlékeztek a sercegő esőre?

A jó kedvetek mosta el,
én jöttem helyette!

Az öröm meg csak néz,
ahogy a lábak megállnak,
eltompul a zene,
pedig felkérné az őszt,
a telet,
táncoljanak vele...

   Őrizd a mesét - a legendát -
ősi idők bús ködbe vesző seregéről!
Tábori tűznek rőt parazsánál
jó felidézni a táltost,
s csillagközi térből fújtatva lezúgó,
hős paripák rohamát...

Pirkad a hajnal, elszállnak a füsttel az álmok,
fogd a lapátot, és takarítsd el az ünnepi percek
unt hamuját!
Nem jönnek az égből
megszabadító, szent seregek.
Dolgozni neked kell!
Kamarás Klára
Legendák földjén
Dobrosi Andrea
Búcsúparti
............
Gulácsi Lajos
A. Túri Zsuzsa: Álmomban
Bárdos László: Süllyesztő
Bokros Márta:
A részeg nő a falusi bálban
Debreczeny György: kávédaráló
Fetykó Judit:
Berti, meg azok adolgok…
G. Ferenczy Hanna: Karácsonyfadíszek
Hajdu György: Lehetőség
Lehoczki Károly: Halálvágta
Ligeti Éva: Valami más kell
Nagy Antal Róbert: Száz év látszata
Nógrádi Gábor:
Kántor György postagalambja
Nyakó Attila: Karácsony előtt
Ódor György: Hit
Soós József? Karácsonyi emlék
Szegő Judit: Vers varrógépre…
T. Ágoston László: Piros ász
Tamássy Nagy Géza: Vagyok-e még
Tiszai P. Imre: T é g e d
Verasztó Antal: Katonadolgok
Zsidov Magdolna: Lélekvíz…

Bokor Levente
Advent a tengerparton

Pozsa Ágnes
Szerepcsere
Justin Knecht
Le portrait musical de la nature