2
G. Ferenczy Hanna
KARÁCSONYFADÍSZEK
A kamrában lim-lomok közt
kezem tétován kutat...
egy kis selyem dobozt leltem -
s átmelengeti a lelkem
gyermekkori hangulat.

Kis dobozban régi díszek
karácsonyfám díszei :
kis szívecske, kis huszárka -
aranyozott trombitácska,
megfakultak színei...
Régen, volt mikor még hittem
hogy a kedves kicsi fát
angyal hozza magas égből
csillagfényes messzeségből -
elhittem anyám szavát.

Emlékszem, hogy azt dúdolta:
kis szívedre jól vigyázz
s érted jön majd a huszárka -
hallgasd csak a trombitácska
sok örömről trombitál.

Azóta, hogy ezt dúdolta -
régen elment az anyám,
hazudott a trombitácska
hol van már a régi lányka ?
nincsen többé dísz a fán.

Összetört a kis szívecske
megkopott a szép huszár...
balga szívem tente, tente,
fess huszárka, szép levente
nem jön értünk soha már…


1926-2007
Nem hiszek semmiben, csak vagy
s ez elég nekem minden nap.
Fújhat, eshet, vagy ragyoghat,
mosolyodat, haragodat
egyformán zárom szívembe.
Csak teveled volt értelme,
hogy ma reggel is felkeltem.
S itt leszek, ha el is mentem.

1948-2016
Ódor György
Hit
Fetykó Judit
Berti, meg azok adolgok…
31.

Berti látása romlott. Egyre gyakrabban vitte magával a lányát a méhesbe, így a lány gyorsan kitanulta a méhészkedést, még olvasott is róla az apja méhészeti szakkönyvéből. Ennek a közös tevékenységnek néhány év után vége szakadt; Lívia egyre jobban kínlódott, ha megcsípte egy-egy méh, a végén már orvoshoz is kellett mennie, mert magától nem múltak rajta a csípések okozta duzzanatok. A lány nélkül a férfi már nem látta meg az új szemüvegével se a fiasítást, nem találta meg az anya méhet, a királynőt. Akkoriban költöztek el otthonról Líviáék.

Az a kis dal
a ringató,
jászol-szalmán
altató,
örömhírt-hozó
dalocska
hol van?

S hol
a hajnalban
lopakodó,
mezítláb
odasurranó
fiúcska?—
aki voltam...

Soós József
KARÁCSONYI EMLÉK
Régóta szemez velem egy szakadás.
Vigyorgó szája egyre jobban tágul.
Bár tudok varrni, de mindig akadt más,
s nyugtatom magam, van belőle már új.
.
Egy hirtelen ötlet: "Jöjj, poros gépem
kis szekrény mélyéről,mely kincseket rejt!"
Szépen letörlöm, simogatom, nézem,
újra tanulom, mert az ember felejt...
.
Piros anyagfoszlány színes cérnákon,
ami porrongy volt, de szív lett belőle.
Felrémlik - nem kéne- egy téli sétánkon
neked adtam, Bálint napra, előre...
.
Kihull a bobin, csörren a parketten.
Ruhám ujjára cérnakígyó tapad,
aztán eszembe jut, mikor mi ketten...
Nem akarok emlékezni, nem szabad!
.
Kopott dugó kattan a konnektorban.
Dorombol a gép, s már fut az anyagon
sok öltés, s velük a cérna megy sorban,
múló évekként az élet-szalagon...
Szegő Judit
Vers varrógépre és színes cérnákra
‒ Gyűlölöm ezt a rohadt dögöt ‒ dünnyögte álmában Gálné, a hervadó szépasszony, aki hajdan izgatóbb és irigylésre méltóbb napokat is megélt, hiszen neki még egy államtitkár is meg-kérte a kezét. Jó, hát akkor még nem volt államtitkár, de mindenki tudta, hogy sokra viszi. Az apja, az a vaskalapos, minden lében kanál apja az oka, hogy végül is a Pótáék nagyseggű, pösze Violkáját vette feleségül. A Violkát, akinek már negyvenévesen szilikonnal kellett kitömni a mell-tartóját, mert a mellei a térdét verdesték. A Violkát, akinek egy egész festékgyár ül az arcán…
T. Ágoston László
Piros ász
Egy század: ócska látszathalál, emberi anabiózis.
Csupán Androméda lányai állnak kikötözve a szirteken,
hogy kiengeszteljék a civilizációt.
Perszeusz szőrös, izmos,
nem ismeri a tűzvilág ajándékait.

Nagy Antal Róbert
Száz év látszata
Ki volt előbb?
Én-e, kit csillagok küldtek
egyenest le hozzád,
avagy Te ki furcsállsz -
micsoda égből jött senki,
ki csak kezedből akar enni
és árnyként követni szemed
tükrözve érzőn vissza
feléd minden gondolatod
s ki italnak könnyedet,
az őszintét, a keserédest
fakasztja közös poharunkba,
ha fáj már minden -
Hidd el, megtelik egyszer,
ugye leszel még? Velem
Te közöld majd akkor,
hogy én vagyok-e még?


Tamássy Nagy Géza
Vagyok-e még
A. Túri Zsuzsa
Álmomban
(Kis(s)mama)
Felrémlik arcod ráncos rajza.
Füst-kontyod rózsaként lobog.
Áttetsző köd a kendő rajta.
Szétfoszló csücskeit fogod.

Időtlen képekbe kavarja
hangod egy dal az álmon át,
nehéz perc szédül az avarba,
kutatva régmúlt  nyár nyomát.

Álmomban korlát van a hídon,
a háznál nyárfák látszanak.
Te sem tűntél el. Nem kell sírnom.
Csak már nagyon rég láttalak.

2016.

Keret nélküli kép vagyok a falon,
lépek rajzolt kockaköveken az út mentén,
vonalak futnak szerte, színek lebegnek,
hangok törnek apró betűkké, lengén
öltözött érzések kóborolnak
illatod keresve az őszi mezőkön
a felejtett nyár maradványai fölött.

Ködszürke ígéretek foszlanak reggeli
dércseppekben szikrázó atomokká,
nincs harangszó, a szél is megpihent,
visszhangokat keres a domboldal,
de néma az idő, vag y a félelem
szorítja torkunkat, hátunkon cipeljük
régi önmagunkat, botladozunk.

Körmöd mélyed húsomba, mit keresel?
Sejtjeimbe rejtettelek, csak szemembe
nézz, ott vagy, mosolygósan, mint
mikor elégedetten igazítottad meg
utánunk az ágyat és csak nézted, ahogy
kócosan meggyújtok egy cigit neked,
s felhőt fújok kettőnk közé.

Szétkent csókot igazítasz számon,
ottfelejtett sikolyt gyömöszölsz
vissza a melled alá, csodálom a hasad,
ahogy a zaklatott izmok ugrálnak
combod és derekad között,
imádom amikor a Napba tárod karcsú
tested, ízed érzem, illatod, téged.


Tiszai P. Imre
T é g e d
Valami más kell, nem az, ami van!
Az idő így is, úgy is elrohan.
Valami új kell és megannyi más…
Elég a rosszból, nem kell több csapás!
Valami jobb kell! Vígság és derű,
ahol az élet ritkán keserű.
Valami kell még, mi reményt fakaszt,
mely elénk hozza az örök tavaszt.
Valami szebb kell, és ami örök:
biztonság, remény, s apró örömök.
Valami kell még! Nem tudom mi az…
Emberhez méltó, szívünknek igaz.
Valami más kell, nem az, ami van!
A változás, mit várunk oly sokan.

Ligeti Éva
Valami más kell
Túrázó nő:
Jesszusom, micsoda dikicsed van neked?
Túrázó férfi:
Ez? Ja, a késem. Vagy a tőröm.
Túrázó nő:
Ekkora? Minek neked ekkora gyilok magaddal?
Túrázó férfi:
Nekem már fel sem tűnik, megszoktam. Vagy tizenöt éve használom. Konkrétan ezt a tőrt édesapámtól kaptam, bár az eredetijét én vettem még gimiben, csak ellopták tőlem egy horgászaton. Aztán édesapám pótolta. Kissé másfazonú, mint az eredeti volt, azt jobban kedveltem, de ugyanolyant már nem sikerült kapnia.
Túrázó nő:
És kisebb kés, bicska ide nem volna elég?
Túrázó férfi:
Nyilván elég volna...

Lehoczki Károly
Halálvágta
Színmű két részben
A részeg nő a falusi bálban
táncolt,
úgy táncolt,
félig lehunyt szemmel,
karok fel, csípő
körbe-körbe, mellek
föl-le-oldalt
és mindenfelé,
felig lehunyt szemmel
tancolt..
Ki tudja, ki volt
akkor ő, Sába királynője,
Seherezádé, Szemiramisz,
Kleopátra, Szalóme,
valaki,
valaki egzotikus
a mesés keletről,
valaki, isten tudja,
miről is híres,
mindenesetre királynői jelenség
a részeg nő a falusi bálban.

Bokros Márta
A részeg nő a falusi bálban
Színen marad a szellemesség:
a felső színen ágál,
mutogat és mutatkozik;
az alsó színpad süllyed éppen
szem elől, leányfej eltökélten
alszik a párnán, már alig
látható, mint valami lényeg.


Bárdos László
Süllyesztő
1955-2016
Fagyot, napot, horgas csőrű halált semmibe véve
repülnétek-e Magyarországon át, hogy hazatérjetek?
S bárhová visznek el, tudnátok-e, hogy hol van a haza,
s ott a férfi, ki üzenetre vár?

Hússzor tettem meg a hosszú utat
Nagykanizsa és Nyárhalód között,
majd ‒ élő áru ‒ a vasúton vissza,
mielőtt Gál Öcsi lecsúzlizott.

Húszszor vittem Ilonka s gyermeke
üzenetét a kis Kató apjának,
mit nem bíztak levélre, telefonra,
vittem a hírt, de mindig ugyanazt:
„Cordélia hallgat, s szeret.”

Nem értem.


Nógrádi Gábor
KÁNTOR GYÖRGY POSTAGALAMBJA
Verasztó Antal
Katonadolgok
    Most pedig ráolvasunk az Időre!

A konyhánk alja hatszögletű téglákkal volt kirakva, bejárati ajtaja pedig közvetlenül a gangra nyílott. Az ajtó háromszor-három kis ablakszeme is oda nézett. Ezek közül, a minden irányból középsőnek számító ablaktábla nyithatóra volt készítve. Nem az én szórakoztatásomra persze, hanem nagyon is célszerű megfontolásból a mérsékeltebb téli szellőztetés céljára.
A belső ajtók közül az egyik a szobába nyílott, a vele szemközt lévő pedig a tágas, szellős kamrába, ez a helyiség volt, a legfontosabb, a család éléstára. A meg nem említett, különböző rendeltetésű helyiségek ajtói kivétel nélkül a gangról nyíltak. Ilyen környezetben telt a gyermekkorom a közvetlen szomszédokban lakó ismerősök és a lovas fogatok által járt utca voltak számomra a megismerhetőség


Az az emlékezetes ősz ugyanúgy kezdődött, mint addigi rövid történetű életem során bármelyik. Csak később állt feje tetejére a világ. „Egyik baj jön a másik után!” – sóhajtozta anyám egyik este. Apám nem válaszolt, feltűnően hallgatag volt, ami nem kerülte el anyám figyelmét. Nézte csodálkozva, de nem láthatta a tekintetét, mert két tenyerébe fogta a fejét, úgy könyökölt a konyhaasztalon. Úgy tűnt, hazaérkezéskor kabátjával együtt a szavait is felakasztotta.
Gyerekfejjel az élet időnként meglepő, a gondolatok is. Egyebek között, amikor azon elmélkedtem, annak bizonyára oka van, amiért ember él a Földön, úgy értelmetlenül, minek tenné? Talán ezért ütött szöget a fejemben, vajon nem olyankor búskomor az apám, ha hiábavalóságot lát a világban? De ez még nem minden, igazán attól lepődtem meg, amit néhány héttel korábban mondott!
Lehettünk volna, mint ahogy…
Persze a passzív meditációtól
a cselekvő gondolatig… Hiszen
sohasem tudhattuk pontosan,
hány perc nap vagy év van még hátra.
Ma már csak találgathatjuk a történések
sűrű szövésű függönyén átsejlő okok
halvány kontúrjait,
de kizárhatjuk-e az állítás bizonyságáért
a lehetőségek végtelen variánsait?
Lehettünk volna, mint ahogy
szerettük  volna.
Persze ez a perc is
kísértetiesen hasonlít ahhoz,
mintha állapottá tágult volna az a régi,
pedig történnie kellett közben valaminek.
Vagy csak álmainkat mentettük át
akarva igaznak hinni a valót?
Vagy csak forgáshoz szokott szívünkben
született meg a statikus vágy és
lehetnénk már, mint ahogy..?

Hajdu György
LEHETŐSÉG
valamelyik hülye
bekapcsolta a kávédarálókat
az égen

ja, hogy ez a légiparádé?
Debreczeny György
kávédaráló
Nyakó Attila
Karácsony előtt
Csúcs lenne a facsúcsra egy bíborcsiga!
Merengett el karácsonykor Csibor Zsiga.
De csak kecskekörmöt forgalmaz a Balcsi,
Egy reménye maradt, Törpeharcsa Karcsi!

Az ő webshopjában csodás csecsebecsék,
Csillámporos csíkok, homárok, kecsegék,
Több színben villódzó elektromos ráják,
Mind-mind az év végi nagy rohamot várják!

Sajnos a tó népe le van gatyásodva,
Sokuknak csupán csak korhadt faág odva
Jelenti az otthont - munkát, megélhetést,
Régen nem remélnek, csalfa beetetést

Kapnak odafentről, s kifogásnak, szónak
Eltompítja hangját a motoros csónak.
Halak, rákok, békák, hogy éltek odalent?
Szociális háló tinéktek mit jelent?

Megvéd valamitől? Szerencsét hoz rátok?
Kihúz majd a vízből, de ne akarjátok!
Cápák köröznek a felszínen és ennek
Viccesnek kék` lenni - nem megy, sajnos nem megy...

Zsidov Magdolna
LÉLEKVÍZ A VIZEK FELETT

.............
Itthon dekkolok. Kimaradtam a suliból. Elvégeztem a nyolc kötelezőt. A fater mondta: - Jocókám, jó lenne, ha autószerelőnek tanulnál. Lenne, aki a kocsimat rendbe vágja! Ennyivel tartozol nekem, hiszen felneveltelek. Be is íratott a suliba, láttam egy-két tragacsot a szerelő műhelyben, de azok a genyusok nem az autóról beszéltek. A seprű mindig fontosabb volt nekik, mert azt nyomták a kezembe. Annyi olajos szart takarítottam össze, hogy egy stráfkocsira is elegendő lenne. Untam az egészet, ott is hagytam, egyszerűen kimaradtam. Már három hónapja csak lébecolok. Az öregem ferde szemmel pislog rám. Jött nekem azzal, ha már nem tanulok, akkor menjek dolgozni. Minek? – kérdezem én.

Kő-Szabó Imre
Jocó, laza monológja